Szervusz hát.....

Szervusz hát.....újra itt volnék.. :)

Hányszor...?

 

Hányszor gondoltam álmodozva egy arcra?

Hányszor kértem hogy csókkal testemet körbe fonja?

Hányszor szerettem volna felolvadni a karok ölelésében?

Hányszor tévedt tekergő gondolatom egy nem volt út ösvényeire?

Hányszor vártál hiába a szíved kapujába?

Hányszor kérted,hogy menjek a gondolataid elébe?

Hányszor kellett gondolat csók pecséttel szádat lezárnom?

Hányszor akartad elveszett testünk táncát?

Hány gondolat talál egymásra a végtelenben?

Mennyi csók elégíti ki a szerelmesek vágyát?

Hány ölelés marad öleletlen?

Mennyi gondolat megválaszolatlan?

Hányszor lehel még őrült csókot ajkamra szád?

Hányszor ölelsz még rám ölelést?

Hányszor hajlok még te feléd?

Hányszor lesz még egy az egész?

A végtelenben.

Ltinovits levele Ruttkaihoz .....mennyire időszerű aktuális ez a mában a mai ember őrlődő érzésében is!!

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához.


Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várako

zásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...
Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.
Ha van még idő..."

Szeretlek

Hol van az a nyár..

Ruttkai búcsúja Latinovitstól....

Várj reám...

Gloomy Sunday.............

Arcomba szél süvít

Testemen nap meleg

Elmúlik csendesen 

ez az egy életem

Órákat perceket hiába kergetek

..hogy merre térhessek az utat nem lelem

S ha majd látsz messze fényesen..

Zsebembe van hely kedvesem

kezed kezembe férhessen

Garai Gábor: Veled vagyok

Garai Gábor:
Veled vagyok


Érzed, ha gondod, bánatod van

szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!

Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránk gyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémánt holdjait.

Csend van

Csend van

Hallgasd csak..

Szívünk sem dobban tán..

Megállt az idő pár percre

Benned elmélyüve

Összeforrott lélektánc.

Halld a csendet..!

Csak két madár szól 

a közelből..vagy a távolból..?

Hunyd le szemed

érzed ahogy átjár..feltölt

csak pár perc...

...és a élet megy tovább

Engem láss

Engem láss

Neked tárom fel az ölem

veled táncol a testem

Hagyom ,hogy rajtam zenélj.

Lelkem egy szentély

féltve őrzöm más elől.

Kín a távolság,

Test börtönben lelkem messze vágy.

Gyötör és vonz a másság.

Kitörni innen el messzire!

Perzsel ha más lát..fáj ahogy néznek.

Mert a testem csak rád vágy.

..hogy Te nézz.

-és láss. Engem láss hát.

Madárral...

Madárral repülni

Részeg napfény csillan a fákon
Aranyba vonja tán.
Szellő Úrfi fogócskázik

az ágai közt?
Táncba hívja mind az összes levelét.

Árva madárka dala estét hoz hírűl
s a város lassan csendebb lesz..kiürül.

Szeretnék repülni veled Te dalos madár
Fentről tisztább tán az élet.
Meglesnélek Téged
Szép szerelmem
Ahogy a szél fésüli hajad,
s az ég kincse koronát von rád.

Gondolsz e Te is rám?látod a fiút és a lányt
Szerelmünk hajnalán?

Nyugszik a város
Pihenni mennek az emberek
Rád mosolyog még az ég
mielőtt aludni térne meg

Arany mosolyával kecsegtet
s én látom fentről ahogy a madárkával repkedek... ♥