Második blogomban köszöntelek kedves olvasóm.
Míg az elsőben a gyakorlati dolgok kapnak helyet és szerepet - addig ebben a lélek dolgaival szeretnék foglalkozni. Gondolatok,érzések,versikék..vagy hosszabb írások. Olvasd hát szeretettel...én szeretettel írtam.
A blogban megjelent írások és saját készítésű fényképek a saját tulajdonomat képezik - ezek engedély nélkül nem használhatóak más helyeken! Köszönöm szépen!

2012. szeptember 27., csütörtök

Garai Gábor: Veled vagyok

Garai Gábor:
Veled vagyok


Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!

Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránk gyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémánt holdjait.

2012. szeptember 24., hétfő

Csend van

Csend van
Hallgasd csak..
Szívünk sem dobban tán..

Megállt az idő pár percre
Benned elmélyüve
Összeforrott lélektánc.

Halld a csendet..!
Csak két madár szól 
a közelből..vagy a távolból..?

Hunyd le szemed
érzed ahogy átjár..feltölt
csak pár perc...

...és a élet megy tovább

Engem láss



Engem láss

Neked tárom fel az ölem
veled táncol a testem
Hagyom ,hogy rajtam zenélj.

Lelkem egy szentély
féltve őrzöm más elől.

Kín a távolság,
Test börtönben lelkem messze vágy.
Gyötör és vonz a másság.

Kitörni innen el messzire!
Perzsel ha más lát..fáj ahogy néznek.
Mert a testem csak rád vágy.
..hogy Te nézz.
-és láss. Engem láss hát.

2012. szeptember 3., hétfő

Madárral...

Madárral repülni


Részeg napfény csillan a fákon

Aranyba vonja tán.
Szellő Úrfi fogócskázik
az ágai közt?
Táncba hívja mind az összes levelét.

Árva madárka dala estét hoz hírűl

s a város lassan csendebb lesz..kiürül.

Szeretnék repülni veled Te dalos madár

Fentről tisztább tán az élet.
Meglesnélek Téged
Szép szerelmem
Ahogy a szél fésüli hajad,
s az ég kincse koronát von rád.

Gondolsz e Te is rám?látod a fiút és a lányt

Szerelmünk hajnalán?

Nyugszik a város

Pihenni mennek az emberek
Rád mosolyog még az ég
mielőtt aludni térne meg

Arany mosolyával kecsegtet

s én látom fentről ahogy a madárkával repkedek... ♥

Kiscsikók... :)



             the sun shine on you............
 
Süssön Rád a nap
mert vagy.
Süssön Rád a nap
mert élsz.
Vonja aranyba arcodat
Szelíden húzza mosolyra szádat
Csillogjon szemedben a sugara
Íme,hát élsz. ♥

 -
 Itt vagy velem?
követsz bármerre visz az utam?
jössz e majd ha nem süt a nap?
Ösvényt keresni segítesz e- mielőtt
arcunk árnyékot kap?
Adj innom- szomjazom!


Etess-hisz éhezem

Altass csak-elfáradtam!

Álmot szőjön ránk a csillagos ég!

Vigyázza kedvünk a messziség..

   -
 Játssz,mint a gyermek!

Nincs más valóság csak a most

Ajkadra mosolyt fest


lelked bársonyba fekteti!

Forogj világ! Suhanjatok fák!


Ragyogj hát!


2012. szeptember 2., vasárnap

Látok idegen házakat.. - 1 -



                                                     -   1 –

Látok idegen házakat…ajtót kaput ahol valaki kiment bejött Szívemet átjárja  a félelem. Látom a nénit. Vajon ki élt ott. Ki volt az?Fény szikrázik az udvaron,átgondolom.A néne már lassan megy. Egyedül maradt. A bácsi aki a társa volt hosszú éveken át,már megpihent. De az élet él. A néne hátra megy kis barna kerítés már jelez ha nyitja. A tyúkoknak tengerit visz. Hagy tojjanak. Kell a tojás az unokáknak. A néne sokat sír. Egyedül van. De senki sem látja a barázdált arcán folyó könnyeit. Halkan motyog magában…. : - te kopasznyakú…ma se tojtál.. minek tartsalak.
A néne megkeseredett. Hisz csak vár egyre csak vár. - Egyszer majd lejönnek.
Úgyis lejönnek. Jó itt a levegő. Vannak állatok. Kell a nap, Hiszen a városban csak füstöt szívnak azok a szegény kisgyermekek.
Havas az udvar hideg van. Mégis jólesik a nap melege. Egy kendő azért kell.
-Gyertek csak gyertek.
Kiengedi a tyúkokat. Néne miden nap korán kel.Nem tud már aludni.Hiányzik az öreg,amíg volt, volt segítség. Évek óta elment már. Neki már nem fáj a hideg,nem fáj a való. Kihez szóljon-nap mint nap? A faluban ehh de szerették, ő is szeretett.Járni templomba az öreggel…igaz az öreg mindig elől ment. Néne utána az asszonyokba karolva. Ment a susmus jöttek mentek a hírek. Szép a hangja- sokak közül kitűnt minidig. Ő vitte a kart a templomba mindig. Néne lent az asszonyok között…az öreg odafent a karban a férfiak között. Az öregnek-papónak mély hangja volt. De sokat énekelt. Karácsonykor minden évben eljátszotta a betlehemi műsort,amit még kisgyermekkorában adtak elő évről évre,ahogy mindig más szerepet játszott.
Hejj öreg keljen fel…..Nem kelek én…Hangja éles baritonja csengett a konyhában. Kicsi unokája karácsonyi műsort szeretett volna.Hát eljátszotta neki papója. Rávette a mamát is,hogy énekeljenek. Máskor meg kis jászolt építetett papóval. A kicsi lány ott sertepertél állandóan a papó mellett. Mindig szerette nézni ahogy az öreg dolgozik. Alkot. Talán épp tőle örökölte a kicsi lány a hajlamot az alkotás vágyára?
Papónak mindig voltak dolgai. Csak így hívta. Volt,hogy csirkevályút szegelt össze. Abba tette mama a darát a szárnyasoknak. Aztán a disznóól ajtaját kellett kivágni az épp megszületett kismalacok javára. Csakhogy tudjanak ki be szaladgálni az édes mamájukhoz ha épp megijedtek volna valamitől. Amúgy meg szabad volt a kijárásuk,nézelődhettek. Kíváncsiskodhattak,ismerkedhettek a világgal. A baromfiudvarral.
Kicsi lány nagyon szerette az állatokat. A visító malackákat,akik rózsaszínűek voltak,a csinos kis orrocskájukkal. A kunkori farkincájukkal. Mindig szeretett volna egyet  egyet megfogni közülük,de a kismalacok nagyon gyorsak voltak ám. Beszaladtak az ólba iziben.
Aztán ott voltak a tyúkok. Órákon át eltudta figyelni őket. Ahogyan fontoskodva illegetik magukat,forgatják a fejüket. Mintha valami igazi csudadolgon gondolkoznának. Paaak…pakkkpak.paaaaak. Ez olyan gondolkodó kotkodácsolás volt.Több féle  kotkodácsolást megtud ám különböztetni az ember ha egy picit is megfigyeli a tyúkokat. Ez olyan érdeklődő,de bizalmatlan. Aztán ott van amikor tojnak. Kotkotkotkotkotkodács….rikácsolják. Nahát az az igazi gyönyörűség. Bemenni a tyúkólba és a még meleg tojásokat összeszedni,de óvatosan ám,nehogy megtörjenek!
Mama mindig így figyelmezett: - vigyázz kislyányom el ne törd!
…………….

Első bejegyzés egy második blogomban. :)

Második blogomban köszöntelek kedves olvasóm.
Míg az elsőben a gyakorlati dolgok kapnak helyet és szerepet - addig ebben a lélek dolgaival szeretnék foglalkozni. Gondolatok,érzések,versikék..vagy hosszabb írások. Olvasd hát szeretettel...én szeretettel írtam.